Ács Nagy Éva
Határtalan szerelem
(18)A hajnali fény selymesen simította végig a testemet,
Határtalan szerelem
(18)A hajnali fény selymesen simította végig a testemet,
félig aludtam, mikor magamon éreztem kezed.
Elindult felfedező útjára, aprólékosan érintve minden porcikám. Kéjesen nyújtózkodtam, feléd fordultam, vártam, hogy lépj tovább. Ölem lángolt már, mint a legforróbb pokol tüze, mellbimbóm majd átdöfte a vékonyka hálóingem. Nem bírtam magammal, a hajnali hűvösség ellenére meleg hevített, a vágyam heve! Rám néztél, szemeden furcsa fény uralkodott, a szenvedélyed jele, ajkad csókra nyílott, mely az én ajkamra forrt, majd a mellbimbóm felé vetted irányát. Ó Istenem, de édes ez a kín! Nem tudom meddig bírom még, kérlek adj megváltást, lépjünk még -még előrébb! Te mintha megérezted volna kínomat, kezed az ágyékom felé kúszott, lassan, minden testrészem kiélvezve. Elérte a vágyaim forrását, lüktetett ölem, lázban égtem, de ne hagyd abba, nem, még nem! Kezed nyomát ajkad is követte, birtokba vetted kincsemet, mennyekig emeltél, vagy inkább a pokolig juttattál? Ó ez mindegy, jó volt , de vágytam tovább, tovább, akarom, hogy érezem bennem erődet, lüktető vágyadat, feszítő kéjedet. De előbb én simogatlak, hogy tudd milyen ég és föld között lebegni. Hogy parázna én, és te?Istenek! a szerelemben mi az mit nem lehet? Mi az mi tiltva van,ha a két ember gondolata, vágya határtalan! Ki az, ki a szenvedélynek gátat szab? Szeretlek úgy ahogy én akarlak, s te szeress úgy ahogy te akarsz! Lebegjünk együtt, igen , ég és föld között, pokol , vagy mennyország mi nékünk jutalom, de szerelmünk szárnyal szabadon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése