Ács Nagy Éva
Csendesen, magam, ültem a tűz körül ,
és láng csak perzselt, melegített belül.
Néztem némán, bámultam a szikráját,
hallgatagon csodáltam, fényes lángját.
Kéj pattogott, ropogott a lángokban,
valamit álmodtam, valamire vágytam.
Nem is értettem meg, akkor hirtelen
a forróságot, mi történik velem?
Lábam már mozdult, táncolni akartam,
a ringató ritmusnak, adni magam.
Örökké megőrizni, azt a tűzet,
fennen hirdetni, égő szerelmünket.
Életre kelt bennem a hatalmi tánc,
befonta liánként testem, a tűzlánc.
Bensőmben izzott , mint eleven parázs,
nem volt ez más, álom, egy csodás varázs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése