Ács Nagy Éva
Halhatatlan idő
Bezárkóztam, hittem, elbújtam előled,
elég volt már, nem nyúzod többé bőrömet.
Hiszed az erődet, mert átrohansz rajtam,
s aztán lejársz, még mielőtt észbe kaptam!
Testemben reszketve, új testet keresek,
talán így én tőled, egy kis időt nyerek,
De saját káromon tanulva, koppantam,
megállítanálak, te vagy halhatatlan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése