Nehéz búcsú A Maryilla Bőrdíszmű dolgozóinak szeretettel, Éva

Ács Nagy Éva
Nehéz búcsú
A Maryilla Bőrdíszmű dolgozóinak
szeretettel, Éva

Azt hittem, könnyű lesz felállni, mikor elmegyek,
de könnyeim, hullnak, szívem nehéz , s lábam remeg,
hátrahagyva mindent , gondoltam én jól leszek,
de mint sebesült vad, ingoványban fetrengek,
jó döntést hoztam, vagy rosszat, utólag kiderül,
de most hiszem, bízom benne végre nekem derül,
kényszer volt ez a cselekedett, sorsom kényszere,
mert én balga , lettem az ő kezének játékszere,,
sírok, mert jó is volt , és én csak szépre emlékezem,
párhónap volt csupán, de érte megdobban szívem,
azt hittem, könnyű lesz felállni , s búcsút inteni,
de könnyeim hullnak, szívem nehéz, fogtok hiányozni!

Mesteri szerelem

Ács Nagy Éva

Mesteri szerelem

Grál lovagok, Isten igaz szolgái,

titeket látva, felragyog a napom,

fényesebb az égbolton a holdam,

ti kik vagytok királyunk hű hívei!

Kedvesem te, te nekem a szépem,

uram adj nekem kupát kezembe,

vagy serleget tartsd tenyerembe,

Grál lovagom, légy te a mesterem!

Mert akarom, akarlak, s hiszek benned,

hiszem, a kettőnk erősödő holnapját,

hol lepel takarja gyarló létünk múltját,

vihar vonulóban, hűen dobban szíved!

Legyen örökké kék

Ács Nagy Éva

Legyen örökké kék

Vakító kék a láthatár,

kék az ég,

kékebb a remény,

ereje gyógyít,

mosolyt csal sápadt

fénytelen szemekbe,

kéken ragyog fel

a szemnek írisze

kék a mezőn a búzavirág,

kék a kertemben a nefelejcs,

a boldogságtól minden

kék lesz,

minden lelket simogató,

magához csábító kék,

mely maga a tökély,

a nyugalom,

ha kékről álmodunk,

sötétet többé

sosem akarunk!

Hát legyen minden

mindig kék,

oly tiszta,

mint a felhőtlen kék ég!

MOST ÉLD A TAVASZT Szonett.CXX. 120

MOST ÉLD A TAVASZT

Szonett.CXX. 120

Írta:Ács Nagy Éva

Tavasz van itt , ujjongani kéne már,

Zöld a fű, minden új erővel ébred,

Tárd ki te is hát a fény felé szíved,

Ó hidd el, tárt karokkal vár a határ!

Madárfüttytől hangosan zeng az erdő,

Csoda ez, friss, üde illatos varázs,

Harmatcsepptől izzó, lángoló parázs,

Éld a fényt , téltől szomjazott a bendő!

Rohanj előre, mint akit kergetnek,

Mert hamar vége lesz a kikeletnek,

Most éld az éledő tavaszi zsongást!

Jön a Nyár, jön az Ősz is már utána,

Hónapokat vársz rá , sóhajod szállna,

De gátolni nem lehet a körforgást!

Sors Isten kezében

Ács Nagy Éva

Sors Isten kezében

Egyenesen álló, sudár, égig érő fák,

földi csoda ez, káprázat, maga a titok,

mely maga talán, az elérhető mennyország!

A sors kegyeltjei ők, egyformán erősek,

elpusztíthatatlannak látszó, félelmet

keltő óriások, mégis szépek s délcegek!

Hirtelen ha vihar erővel jön, rettegnek,

erősnek látszó hitük, mítoszuk megdől,

meghajolnak, halnak, örökre eltűnnek!

Mert van mi náluk is nagyobb hatalommal bír,

van mi a természet felett is ítélkezik,

ő Isten, ő kezében van az élet és a sír!

Várakozás

Ács nagy Éva

Várakozás

Vártam, türelmesen, csendben,

néha vágyakozva, mohón,

álomban ringattam magam,

tudtam, egy nap megtörténik,

meg, velem is a csoda,

életet adok majd, anya leszek,

kezemben tarthatom vágyam, álmom,

vártam, s megtörtént,

hirtelen kamaszból felnőttem,

komolytalan vagányból, anya lettem,

ringathattam ölemben gyermekem,

táplálhattam keblemből én magzatom,

óvtam, védtem a hiénáktól,

új életet adtam, új életet kaptam,

megérte, mert ennél szebb dolog

a világon nincs, én is tudom már,

s azóta három mosoly ragyog arcomon!

Vad szenvedély

Ács Nagy Éva

Vad szenvedély

Titok vagy, rejtély, vad morajló tenger,

erőd a szépséged, hatalmad az erő ,

félelmet keltesz, halált hozol,

ítélkezel ember és állat felett,

menekülnék, de lehetetlen,

mert mint mágnes magadhoz vonzol,

játszol, csábítasz, s tönk szélére teszel,

mélybe taszítasz , örök sötétségre ítélsz,

de ha hívsz , félszem ellenére megyek,

rettegek, de táncra perdülök veled,

egy utolsó boldog nászba,

szívem üteme lassul, hullámzok neked,

sóhajom maga a boldogság,

kéklő, hűs vizedbe merülök,

aztán aléltan, örökre eltűnök benned!

Locsolkodás

Ács Nagy Éva

Locsolkodás

Szép háznak leánya,

éltem virága,

messziről jöttem,

kicsit elfáradva pihegtem,

de szemed látványa édes,

lelkem rád nézve semmivé lesz,

hoztam zsebemben kölnit,

csak ne menekülj, maradj itt,

megöntözlek szerelemvízével,

éltetlek örök szerelemmel,

szép leány, ez húsvéti hagyomány,

jönnek a legények, vállukon dolmány,

kezükben öntöző kanna,

minden leány vizes lesz ma,

irgum-burgum tekergő,

nem kell ide kereplő,

a leány ha vizes lesz,

jövőre még szebb lesz,

piros tojás milljó,

tarisznyámban mind jó,

ha locsolok kapok,

én meg csókot adok!

Névnapodra ( Hajninak)

Ács Nagy Éva

Névnapodra

( Hajninak)

Névnapodon mit is mondhatnék,

csak annyit ,minden jóval áldjon meg az ég,

bánat sose érjen, csak ragyogás,

vegyen körül milljó csillogás,

angyal vagy te, igazi kincs,

igaz barát, mi hittem nincs,

de már tudom, benned arra leltem,

s most barátként köszönteni jöttem,

kívánom, hogy Isten mindig boldognak lásson,

szeress, szeressenek, soha semmi se fájjon!

Emberi hatalom

Ács Nagy Éva

Emberi hatalom

Több százéves vén fák,

mit hatalmas óriások

fölénk magasodnak,

az ember mellette kicsinyke borsszem,

mégis az ő kezében a hatalom,

gyilkol, gyilkolja a természetet,

uralkodni próbál a mindenség felett!

Remény zöldben

Ács Nagy Éva

Remény zöldben

Sötét volt már régóta nekem,

reményem hittem , elveszett,

csak vegetált itt már lelkem,

álom volt, hogy van, ő kergetett.

Dombra fel- fel hát a zöldre,

hol ember nyugalomra lel,

feketéből váltani pink színűre,

álom a béke, de mégis kell!

Hurkot oldani le a nyakamról,

mert szoros s elfojtja lélegzetem,

láncot lefűrészelni lábaimról,

mert tőle oly nehezen lépkedem!

Holt pillanatok

Ács Nagy Éva

Holt pillanatok

Egykori hangos otthonom nincs már,

falai közé beférkőzött a csendes magány,

énekszó nem hallik, lecsendesedett,

pók sző hálót a játékok felett,

fájón gondolok a múltra,

a vidám önfeledt kacagásra,

a fényesebbnél- fényesebb napokra,

az egyszeri megismételhetetlen pillanatokra,

bolond vagyok, mert hiszem , hogy lesz még,

őrült vagyok, mert hisz benne elmém,

de ,de tudhatnám az idő gyorsan halad,

és ami elmúlt, visszafelé nem halad,

gombóc torkomon hirtelen megakadt,

fáj, úgy fáj bennem az elmúlt pillanat,

remegő testemre sötét lepel borult,

hangos zsivaj nincs, szívem torzult,

élni, ó élni most már minek, kinek?

létem beállt a sorba halál hitvesének,

görcsöktől magzatpózba kuporodom,

halál? segítesz elcseszett sorsomon?

elemészt a bánat, el a magány, már

holt a zsibvásár itt -e nyomorult tanyán!

Örökké hiszünk

Ács Nagy Éva

Örökké hiszünk

Örvend ma a szívünk ,

a megváltó feltámadt,

kit keresztre feszítettek értünk,

most újra velünk él,

hitünkben nem inogtunk meg,

érte , hozzá szált imánk,

vezess jó útra minket ,

segítsd meg népünket,

töröld el a nyomort,

mely mint pestis dúlja világunk,

ne hagyd , hogy férgesedjen lelkünk,

pokol kapuit zárd be előttünk,

ne hagyd, hogy tengerbe vesszünk,

ó uram a reményt a jóra ,

azt hozd el nekünk ,

hiszünk ,s mi örökké hiszünk!