Álom , álom és remény

Ács Nagy Éva
Álom , álom és remény

Álmodozom még, hűs végtelen tenger ölel át,
egyedül csak, szívem éltetője a hit, s remény,
sorsom kedvező szélre kap , nem lesz velünk kemény,
álmom hoz majd nekem, illatos üde rózsafát.

Tenger fodrozódik, hervadó mosoly arcomon,
végtelen vágyam vihar dúlt, meg- meg remeg bennem,
sóhajom száll, egekig ér, fáj a képzeletem,
várlak, örökké, túl megy az álmom a gondolaton.

Hideg szél fúj, állok, úgy ahogy állnak még a fák,
várok, lehet , hogy örökös kővé válok,
tudom, kegyetlenül csalfák lehetnek az álmok,
sors oly mostoha néha, s jönnek az átsírt éjszakák.

Remény? hirtelen feltűnt egy közeledő hajó,
nincs gát, nincs szikla, csend van, nincs sors ki gátolná,
szívem dobban, kiáltok , bár már az ég hallaná,
tudná , hogy most már jól vagyok, remény! ő nagyon jó!