Ács Nagy Éva
Gőg nagyasszonya
Szívem jég, erőm a gőg ,
éltem már csak a büszkeség,
jobb vagyok, hiszem mindenkinél,
szebb vagyok, tán az Istennél,
szám piros, de mosolyom rég halott!
Pedig szerettem én is fényben járni,
de a fáj megedzett, már nem akarok fájni,
szívem többé nem nyílik szerelemre,
lelkemnek nem kell más, csak a büszkesége.
Csókkal, csókra feleltem egykor,
de hazug csók íze megalázott,
védekezem a hazugság ellen gőggel,
védem magam, még bírom erővel.
falat húztam magam elé, nincs külvilág,
falam mögött én vagyok,
én és sértett imám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése