Ács Nagy Éva
A remény
(Vers: Farkas Erzsébet.( Wolfbeta)
A remény)
Már átfúj a szél szakadt kabátokon,
utat talál a cúg, rejtett résein,
kívülről épnek látszik, csak kicsit fakó,
hordja magán múltja barázdáit.
Megfagytak bennünk a gondolataink,
érzéseink is mozdulatlanok,
de van remény apró mozzanatra,
elindulnak szépen sérült lelkeink!
Ébredve , kócosan , ásítozva álmodunk,
százéves álmunkkal nyiladozik a szépség,
hófehér bimbójával bólogatva,
éleszti fel nekünk a tél takarta reményt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése