Ács Nagy Éva
Tétova monológ
Szomjazom hazám
Mennem kéne, mindent itt hagyni,
de vajon idegen hon befog fogadni?
De ha nem megyek, itt korog a gyomor,
amerre nézek, hegyen , völgyön, nyomor!
Kérges tenyér, reményért esdő emberek,
várják a holnapot, tán mindent elfed!
Francba már! mi ez, mi dúlja hazám szegletét!
Béke van, s mégis fél a nép? Vajon mitől?
Félek én is, de nem tőled uram,
félek , hogy koldulni fogok az aluljáróban,
félek, hogy lopni fogok a nyomorban.
Mennem kéne, de ez az otthonom,
ez a föld táplált, de én most szomjazom!
Szomjazom hazám, mert száraz a torkom,
szomjazom anyám! mi lesz ha vérem ontom?
Sirat hazám majd engem nyomorultat,
á nem hiszem, inkább az árokba dobat!
Anyám lesz, ki értem könnyet hullat!
Mennem kéne, de harcom nem adom fel,
azért sem kullogok e hazából el!
Megmutatom , még ha beledöglök is,
hazátlan ember nem leszek sehol,
mert van hazám mit én szeretek,
kérdés, hogy ő mennyire szerethet!
Szomjas vagyok rád, szomjas hazám!
Szomjazom a szeretetedre anyám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése