Ács Nagy Éva
Csak téged várlak
(Evokáció - József Attila: Várlak)
Hát még várlak, kitárt karokkal,
eléd szaladva, nevetve, könnyes szemmel,
reszketek és félek, hogyan fogadsz majd,
magányom feladva érted, mert fájt már,
mert üvöltött bennem a tehetetlenség,
várlak csendben, mégis
túlkiabálva a csendet, hallod hát,
halld hát, hogy muzsikál bennem szívem,
várva, hogy egyesülhet veled,
szerenádot ad dobogása
csakis most itt, neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése