Ács Nagy Éva
Hiszem
Esteledik már, aludni kéne,
de nem, nem tudok,
a vágy bennem fészkelődik,
ébren álmodom,
várlak, suttogom az éjbe,
látom a hóban lábnyomod,
csilingel a nevetésed,
hallom, hiába fúj a szél,
hiába dúl szívemben vihar,
ébren vagyok, és elképzeltelek,
suhansz felém , karod kitárod,
én ajkam csókra nyújtom,
szorítlak magamhoz félve,
tudom, hogy ha jő a virradat,
eltűnsz megint, tán évekre,
lehet többé sosem jössz el,
lehet álmom csak pillanatnyi kábulat,
a vágyam bennem mint morfium úgy hat,
ó Istenem, én elveszett, nélküled hontalan,
annyira akarlak, hogy magam is elhiszem,
hogy jöhetsz, hogy itt voltál,
itt voltál? Hiszem , a lábnyomod nem csal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése