Ács Nagy Éva
Mások lettünk
( Erika Szalai Csikósnénak)
Arról jöttél ahonnét én,
arra jártál amerre én,
utad az volt ami nekem,
de én kicsit eltévedtem
de látom a felhők levonulnak,
s kitárul mögüle a világ,
ott látod? éled önmagunk,
ott örökké fiatalok vagyunk,
te ülsz velem szemben , mesélsz,
s én hallgatlak, közben fúj a szél,
elviszi megint egykori önmagunk,
mi csak újra csak vagyunk,
s vajon mennyi idő kell,
hogy újra ránk találjunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése