Ács Nagy Éva
Túlvilági szerelem
A szél megborzolta a gesztenyefák lombját,
egy kocsis hajtott végig a fénytelen sétányon,
sietett, úrnője a titkos kedveséhez készült,
reménytelen szerelem, baljóslatú sors az övék.
Éji randevú, lopott öröm, koldus csók,
melynek a hajnali kakasszó vet véget,
fájdalom dal szakad fel szomjazó torkukból,
egy ölelés, egy heves szívdobogás, s vége.
A kocsis csak két élettelen testre talál,
ajkukon boldog mosoly, örökké együtt,
örökké egymásé , már nem választja el
őket többé a társadalmi megkülönböztetés.
A szél megborzolja a gesztenyefák lombját,
a sétány végén üzen két friss sírhalom,
két fejfa szorosan öleli a másikat,
szerelem ez, mely a síron túl is tart!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése