Ács Nagy Éva
Merre menjek
Elbúcsúznék, de nem tudom még merre menjek,
mi legyen az út, melyet célomnak kitűzzek!
Nyíló virágok vajon lesznek majd utamon?
vagy gátolnak ágak, melyen állnak korhadón.
A rét merre megyek friss illattal csalogat,
búcsút tán csak inthetek! válasz most de hallgat.
Vagy rothadó tetemek vesznek majd ott körül,
ennek minden ellenségem tudom, hogy örül.
Nap majd sugarával melengeti arcomat,
vagy savas eső,lúgként rajt örök nyomot hagy?
Szól madárcsicsergés, vagy jóízű kacagás,
kísér sötétség, vagy az oly vágyott ragyogás!
Elbúcsúznék, de nem tudok, túl gyáva vagyok,
pedig lelkem, Istenemre mondom fél halott!
Keserű könnyek között dobog már itt a szív,
meghalt most minden, velem aludni tér a hit.
Verembe estem, melyet ástam egyre mélyre,
fekete földem szórom, csak szórom gödrömbe!
Honnét már visszafelé nem nyílik meg az út,
maradok ott lent, hát szórjatok rám tán hamut!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése