Most élj ( Ildikónak)

Ács Nagy Éva
Most élj
( Ildikónak)

Tegnap mosolyt csal arcunkra a derű,
de holnap, tán sötét lepelt dob ránk a ború.
mennek, szép lassan telnek el éveink,
mint fának, földre hullnak leveleink!

Elporladunk, mert pillanat csak létünk,
mint holmi tiszavirág , holnap nem élünk!
de addig is szeretni kell , elfogadni az időt,
magunkhoz engedni minden szerethetőt!

Amit elmulasztunk, nem lesz rá lehetőség,
hogy megtedd újra, tévhit a reménység,
mert odaát nincs az mi itt van a földön,
üresség honol szemekben, érzéketlen börtön!