Ács Nagy Éva
Ajtó mögött magány
Szürke, kopott ajtó,
mögötte úr a magány,
de mégis virág nyílik,
illat járja át a dohos falakat,
várnak, vágyakoznak valaki után,
íme, váratlanul nyílik az ajtó,
halk léptek osonnak be,
befurakodik a levegőbe a remény
kacaj hallatszik a csendben,
magányon felülkerekedik az öröm,
benépesült a régi kopott ház,
apró nesz , zaj töri meg a némaságot,
újra együtt, egymásért dobog a szív!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése