Ács Nagy Éva
Egyedül
( vers alapja:
József Attila: Egyedül)
A sors ítélkezett, magány legyen társam,
bírám a föld, hol egyedül kell megálljak.
Remeteként tengődve, félre vonultan,
szívem meghúzódik molylepte sarokban.
Ajkamat szó, soha többé el nem hagyja,
kezem meleg testét már nem simogatja.
Fájok, könnyeimet nincs ki elapassza,
nincs ki a zihált lelkem magához vonja.
Szeretni megszűnt rég, kit én úgy szerettem,
nincs többé, nélküle élő halott lettem.
Egyedül bolyongok ez őrült világban,
egyedül halok meg, egyedül, magányban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése