Ács Nagy Éva
Végső futam
Ha odaérek, s nem bírom tovább,
megteszem, tán Isten megbocsájt,
mert kínlódva nem élet az élet,
mert hol nincs öröm, az a végzet,
romhalmazom magam mögött hagyom,
lelkem végre fent száll szabadon,
rabigám , láncom sutba dobva,
elszendereg ott valahol a sarokba,
ha ha , nincs út mely visz tovább,
megteszem, elérem, Isten megbocsájt?
Testem darabokra hull, mint egy szilánk,
hörögve szól belőlem a miatyánk!
Fáradt vagyok, elmém rég megölve,
már nem is nézek büszkén a tükörbe.
Végső futam, indul a visszaszámlálás,
vajon létezik számomra más választás?
Napom süss fel végre, még akarom,
pedig itt zsibbad már a karom, ó én barom.
Szóvirágjaim is hervatagok lettek,
Uram tudd, a gondolatok bölcsebbek !
S ezért Isten vajon megbocsájt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése