Ács Nagy Éva
Balaton szerelem
Balatoni nyár, szerelemtől suttogott a nádas,
a vágy, vadul tombolt , tajtékzott a hullámokkal,
éreztem jól, hűvösen csábító illatát testemen,
ifjúi hévvel tudtam, iránta ez örök szerelem!
Nem számít átka, hogy néha oly szeszélyes,
nem csak szeretni, adni tud, hanem ölni képes,
megbocsájtok mindig, mert haragudni rá, nem lehet,
s ha jő az Ősz vad szelekkel jelezve, zizzen a deres nádas,
viharos hullámok a partot mossák, sírnak, földig hajolva a fák,
hideget rejtegetnek mögötte a magas hegyek, s onnét
kéksége távolinak tűnhet, de mégis megyek, rohanva,
mint rab, kinek lábán béklyó, követem, télen a jegén csúszkálva
ölelem, s a nyárt várva, szerelmem után epedve ,
csókjaira vágyom, lelkem egy lett az ő lelkével,
vadságom egyesült a tajtékzó vízével,
erőm ő, s erőm belőle merítem, mert ő az igaz szerelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése