SZÜRETI BÁL
Szonett.CXXVIII, 128
Írta:Ács Nagy Éva
Vig -a- dalom bennem , oly bú temető,
Kocsmárosunk kezében, boros kupa,
Táncház lett most az iskola udvara,
Ki a felnőtt, diák, ma feledhető!
Puttonyban árva szőlőfürt kacsingat,
Meztelen láb tánc, mustot erjeszt tőle,
Ne igyál sokat, hasad puffad tőle,
Zene szólít, borízű csók csábítgat.
Víg a nép, víg kacaj, lágyan gitár szól,
Késő esti félhomályban hallod jól,
Gyere koma, hívd már az asszonyt táncba.
Temesd a nyárt, vágyd az avarszínű őszt,
Lábad ne álljon meg, fogd karon a csőszt!
Volt termés, lesz mit önteni garatba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése