Ács Nagy Éva
Tegnapunk
Tegnap már a fájó múltat temettük,
együtt voltunk, és újra csak nevettünk.
A mi tegnapunk egy volt, egy te meg én,
forrt a levegőben csodás szenvedély.
Olyan volt, sőt erősebb mint a vihar,
jött tornádóként, s érzelmeket kavar.
Csillapítani erejét, mi tudtuk,
jött, átéltük, majd ismét lángba hoztuk.
Vihar után a csend olyan jó veled,
miközben átölelt óvón két kezed,
Most olyan jól esett nekem a féltés,
nem fájt már a múlt, jelenünk lett mesés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése