Ács Nagy Éva
Fájok veled
Fájok én is,
de fáj lelkileg a lét,
ki nemzet gyengülni kél,
erősnek akarom látni,
mint ott akkor rég,
fájdalmaim enyhítse még,
csak kicsit kérem,
pár évet adj neki,
erőm ő, s ha megy,
testem bíz követi,
magával szívja az erőm,
gyengülő létem, semmi lett,
semmi, emlék tán majd mi éltet,
de harang szól fülembe,
véges, véges ha nem is akarod,
pillanatnyi mámor vagy álom itt,
holnap pedig semmi mi lesz,
igyál, tán elfelejted,
igyál, önmagad mérgezed,
mert tiszta fejjel ezt kibírni
bíz mondom nem lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése