2016. augusztus 17., szerda

Fájdalmas sorok

Ács Nagy Éva
Fájdalmas sorok
Levelet kaptam ma, tőled jött,nekem,
búcsúzol tőlem szép szavakkal, igen, 
remeg a kezem, szívem fáj,csak sajog,
fájdalom tükröződik most, úgy jajong.
Kérdem, miért a hirtelen búcsúszó,
tegnapban még nem volt semmi rossz, csak jó,
mi történt hát röpke pár óra alatt,
hogy döntésed az lett, hogy magamra hagysz.
Nem értek semmit a tegnapok neked,
szavaid miért lettek hitetlenek,
eső esik csak, közben könnyem csorog,
csendemben lelkem tengerként háborog.
Nem ezt ígérted nekem, tegnap fény volt,
nem ezt mondtad ott, szavad élt, nem volt holt,
átöleltél, dalolt benned a mámor,
s elillant vágyad, mint létező kámfor!
Ég veled, légy hát boldog, most ezt írtad,
érzem én, halál komolyan gondoltad,
de szívem mélyén nem, és nem adom fel,
mert még élek, a reményt, azt hinnem kell!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése