Ács Nagy Éva
Víg a dalom
Esteledik, kelet felől fúj már a szél,
de szemednek izzó tüze még bennem él,
bele égett, bele égett hát lelkembe,
ott is marad, ott is marad az örökre.
Száll a sóhaj, a nagy badacsonyi hegyre,
hegynek ormán szálljon az ének gyöngyözve,
gyere hozzám babám, forrón ölelj meg,
majd egész éjjel ébren tartva szeretlek!
Csendesednek bennem le a vad hullámok,
szerelmünkre senki se mondjon ki átkot,
harang szóljon most a falunkba hajnalba,
hófehér ruhában vonulok templomba!
Mellettem büszkén te mint hetyke vőlegény,
mi boldogságunkra tudom jól van remény,
mert neked születtem én meg a világra,
én a tied, te az enyém, nemsokára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése