Ács Nagy Éva
Élni, élni még!
Lefelé húzott már sokadszor, a bűzös mocsár,
már vérem holt volt, keserv könnyem is hullt, csak egyre hullt,
de lelkemben valahol, fény éledt, mint tengerár,
jöjjön a feledés, ne fájjon örökké a múlt!
Zöldelljen ki terméketlen, száradtnak hitt partom,
termeljenek új életet bennem a hormonok,
ne feketében járva lássam meg a világom,
kell, hogy az akarás, az erő, ne legyen konok.
Emberként akarok még élni, többé nem félni,
messzire kerülni mindent, mi a mélységbe ránt,
bátran, tettek mezejére, nem inogva lépni,
szívemben élő vágy, támassza fel a hurrikánt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése