NYÁRI VÁGY
Szonett.CXXVII. 127
Írta:Ács Nagy Éva
Nyári szélben, epekedik szerelmem,
Vágyunk egyesüljön, holdfényes éjen.
Sorsom kegyes lett, nem állt ellent nekem,
Harmat öntözte, nyíló szenvedélyem.
Fuss velem, napsütötte lankás mezőn,
Csókjaid leheld cserepes ajkamra.
Remegek, hadd támaszkodjam karodra,
Simogass meg, még éljek újra élőn.
Pipacs színben pompázzon arcomon pír,
Kék ég színe, szemem íriszével bír,
Testemben támadjon, ezerízű vágy.
Égj, mint hatalom, légy te az óriás,
Tűz kell ide, nem hamu, tűz, semmi más,
Nyári éj éke, legyen selymesen lágy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése