Ács Nagy Éva
Nincs félelem
Ma éjjel lassan,kinyílt számomra, egy sejtelmes világ,
titok lengte körül, mégis elárasztott a boldogság,
az univerzum rejtett barlangjai most kitárultak,
előttem sziklakapu, ígéretes, szép álmot hoztak!
Szabadnak éreztem magam, felébredt bennem az ösztön,
élni, itt távol mindentől, jó volt, nincs, nem volt tán közöny,
nem féltem, nem ijesztett meg a zord denevérek raja,
én lettem újra, s nem kínzott állatként emberek hada.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése