Ács Nagy Éva
Capriccio
Szerelmemnek senki nem szab határt,
mert végtelen időkig türelemmel várt.
Várt arra, hogy ott állsz majd mezítelen,
s én remegek, heve izzik szerelmemnek.
Szívem dobban, sanzont játszik, egy dallamot,
illatos rózsa nyílik ott ki, mely szinte kacagott.
Csókra nyújtanám, régtől szomjas ajkamat,
szeress csak, hisz benne hinnem szabad.
Csillapíts le hevem, legyen szépből szép,
csábítson vágyra tetted, éledjen fel kéj.
Pillanatnyi röptöd legyen maga a tökély,
ne zuhanjunk le, ne várjon ránk a mély!
Suhanjon álmom, mint gyönyör pillanat,
ne tűnjön tova el, egy röpke perc alatt.
Szerelmem vágyódik, epedezik irányodba,
légy irgalmas, ne taszíts még a halálomba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése