Ács Nagy Éva
Távol vagy
Távolinak tűnsz, oly régen láttalak,
homályba vesztél, múló emlék vagy csak.
De vérző szívemben őrzöm mosolyod,
ajkamon ízlelem, mézízű csókod.
Felnéztem az égre, sötétben játszott,
közösnek hitt csillagunk, most jól látszott.
Együtt választottuk ki, együtt néztük,
még őrzi vágyunk, álmunk, mit mi kértünk.
Egy volt akkor a vágy, egy a sóhajunk,
de köddé vált, elillant, más az utunk.
Vissza vágyom oda, hol közös a cél,
a szív szerelmet, közös létet remél.
Távol vagy, de kinyitom szemem, látlak,
még mindig megyek eléd, és csak várlak.
Lecsukom pillám, s alatta a jelen,
ott valahol, lebegsz örökké bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése