Ács Nagy Éva
A padon
Elmélkedek a padon,
jött egy pillanat.
Mint forgószél
úgy felkavart.
Átfújta testem, lelkemet,
tudom miért nem
szeretem a szelet.
Csak ülök a padon,
lepkeszárny arcomon.
Átrepült rajt a kikelet,
gondolkodva reszketek.
Ülök a padon,
szelet hallgatom.
Fújja a lombokat,
hajam hozzá bólogat.
Elmélkedve ülök tovább,
pillanat volt, rám talált
a padon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése