Hegyek lánya

Ács Nagy Éva
Hegyek lánya

Fenyvesillat leng az üde hajnali szélben,
szívem életre dobban, fenn a hegygerincen,
üdítő csend van, végre bennem béke honol,
fent a havas ormon, épséges tisztaság szól.

Hallani vélem, ízes , sokszínű dallamát,
a szél játssza ezt, égi hárfán, e balladát,
s ahol a felhők a felhőkkel összeérnek,
nekem ott van már helyem, ott lehet a végzet!

Szívem béklyóban, városi forgatag foglya,
most itt fakadhat ízesen, szabad mosolyra,
karolj át te csábító, mézízű végtelen,
járjon át a vad nász, és az örök szerelem!

Hűvös szele, csábos Kárpátoknak, szenvedély,
simogatása testemen, maga a tökély,
színeit, festő sem festhette volna szebben,
égi vásznon, tarka varázsvágy kéjre libben!

Erdőillat járja át sápatag testemet,
győzni fog, a bennem lévő zsarnok,szmog felett,
s körbefonja lelkemet, szorosan a lián,
mégis lélegzem, hegyek integetnek lilán!