Ács Nagy Éva
Szabadon
Pipacsos mezőn, gomolygó felhőként,
száll szabadon, elfojtott gondolatom,
oly szabad, és oly magasra száll,
hogy béklyóba kötni nem tudom.
Minden lehet, óriás lett bennem a
képzelet, színes, tarka világot remélek,
pulzáló vágyam egekig repít,
hevít a szélnek eresztett kéj bennem.
A hajnal harmattal öntözi meg testem,
megrészegültem e csodás mámortól,
selyemként von körbe a fény pajkos játéka,
szabad vagyok, hiszem, hogy az is maradok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése