Ács Nagy Éva
Zolikámnak
Kis unokámnak
Megszülettél, s én még nem láttalak,
csak elképzelem, hogy mosolyogsz,
érzem az illatod, mely elém varázsolja
aprócska testedet, hallom jól, halk
hangodat, sírsz most, éppen enni kérsz,
nyúl feléd láthatatlanul egy ráncos kéz,
simogatja puha arcodat, kezedbe teszi
kezét, hallod? Tán már énekel is,
( "Válasz ki egy csillagot, hogy velem együtt lásd")
könnyek tolulnak a mélybarna szemekbe,
ráncok az arcán kisimulnak a boldogságtól,
ó tudod? tudd, mennyire ölelne már,
mennyi csókot adna, selymes bőrödre,
veled lenne , veled ha lehet örökre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése