Ács Nagy Éva
Senki létem
Nem tudom, tán nem is értem, sokszor ki és mi vagyok,
mert fejem felett keringnek hatalmas- hatalmasok,
sárba taposva,alázva emberi mivoltomat,
eltakarják előlem az éltető napsugarat.
Félénken nyüszítek, már majdnem állattá fajulok,
görcsbe rándul aszott testem, és többé nem mozdulok,
fájdalmas sírásom nem hat meg senkit , és semmit,
sírom ássák, temetnek engem az eleven senkit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése