Ács Nagy Éva
Eltévedtem
Eltévedtem, valahol elvesztettem az ént,
gyermeki énem bolyong, a ködtől szürke mezőn,
egy pillanat volt, jött a zord vihar, s minden eltakart,
de távolt kémlelve, fényt látok, ott a remény pislákol,
egy kicsi házat vágyok látni., hol lángol a szeretet,
hol anyám vár, kisírt, homályos, vöröslő szemekkel,
szalad felém, szinte repül, reszket, és én is vele,
rám néz, csukló halk hangján szól hozzám,
eltévedtél, de végre itthon vagy, vártalak,
hazataláltál kincsem! Többé nem engedlek el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése