Ács Nagy Éva
Balsors
Ó kegyetlenség, elragadott tőlem a sors,
csukló, síró hangom, szinte a semmibe vész,
bolond, beteg szívem, mely szeretni volt merész,
üldözött lettem én, általad te bősz balsors.
Merengőn nézek, semmi gomolygó ködébe,
álmom, álom lett, lássalak, megszokott rítus,
eszeveszett vágyam, maga mérgező vírus,
beleestem, a homályos múlt börtönébe!
Nem kell, megtagadom, mert nincs élet nélküled,
foszló szenvedély, tébolyult önmarcangolás,
hamuban nincs forró tűz, több izzó lángolás,
üszkös roncs testemre, átkok szórják mérgüket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése