Ács Nagy Éva
Árnyékunk maradt
Elmúlt az a lángoló nyár,
lelohadt a tűzforró vágy,
de árnyékunk még itt maradt,
örök lett így a pillanat!
Óvnak még, ölelnek karok,
boldogságunkban kacagok,
de gyönge röptű álmom volt,
mégis végleg elvarázsolt.
Árnyékként él e szerelem,
árnyként, osonva követem,
bár hangom már semmibe vész,
szívem hű, szeretni merész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése