Ács Nagy Éva
Pókhálós magány
Szívemen sűrű pókhálót szőtt a magány,
sarokban van, remeg, fázik, vacog árván,
lassul már életkedve, gyenge üteme,
nem él már sokáig, mert ő nem remete.
Szeretni vágyik, szeretettről álmodik,
ölelés, melegség után sóhajtozik,
de arra ítélted, hogy társa a magány,
lassul üteme, minden egyes éjszakán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése