Tavasz reménye

Ács Nagy Éva
Tavasz reménye

Komorság mindenhol, minden,
szürke köd, unott hangulat,
mely rajtam is most áthalad,
fényre ma remény az nincsen.

Homály mögé zárva a lét,
köddé válnak már az álmok,
esőcseppé lesznek sóhajok,
mindent ural a jégpáncél!

Árnyként törtetek előre,
kiválok a sok árny közül,
tavasz reménye üdvözül,
vágyam pörére vetkőzve!