Várakozás

Ács Nagy Éva
Várakozás

Várlak én, reménykedve, szüntelen számolom a napokat,
hallgatom a csendemben, a szél lágy akkordjait, csalogat,
a fény most bevilágít az elsötétedett ablakomon,
majd szivárványszínt varázsol, sápadt, viaszszerű arcomon.

Felkért, táncra csábítva hív e mámoros, szédítő ütem,
kiált! Kelj fel, remete te, mozdulj, ne légy te még holt tetem,
pezsdüljön véred, forrjon a katlan, dobogjon hévtől szíved,
álmod való lesz, ha te eleven, s magadnak is elhiszed!

Várlak én tudd, ezeregy átvirrasztott, fénytelen éjszakán,
állok remegve, az ébredő hajnal, harmatos balkonján,
régi vágyak, melyek felgyülemlettek szívem belsejében,
s ha elérlek, érinthetlek, tudd, tűzként lobog majd a vérem!