Tiszavirág: április 2016

2016. április 30., szombat

MARADNI KÉNE

Szonett:CXXIV (124)

Írta:Ács Nagy Éva

Élet után tudom jön valami más,

Hol hiszem azt, hogy már nem fáj semmi sem,

Ott megnyugszik végre én sebzett szívem,

Vár rám örök lét, a végső elmúlás.

Halál te, hát tudd tőled én nem félek,

Mert szenvedtem itt a földön eleget,

Kaptam a sorstól, hideget-meleget, 

Most már kicsit több boldogságot kérek.

Nem fájok, de mégis hullnak a könnyek,

Menni mégsem oly könnyed , még- még élek,

Szeretteimet oly nehéz elhagynom

Mert még folydogál ereimben vérem,

Még hallom sóhajom, addig itt vérzem

Halál! várj még, kicsit, muszáj maradnom!

Ács Nagy Éva

Kék madár

Tavasz,  ó te üde napfényes boldogság,

szállj, szálljon a vágyam, fel a világ elé,

hol minden csak öröm, már csupa ragyogás,

búslakodó lelkem, száll vigaszom felé!

Szeretem még, mert valakit szeretnem kell,

röppenjen fel örök álmom, a kék-madár,

hozzon betegszívemnek téged végre el,

mert kell a mesés boldogság s kéklő határ!

Ács Nagy Éva

Anyám orgona

Anyám hajában bűvös orgona virág,

ragyogó mosolyától szebb lett a világ,

anyám jó illata mindig elvarázsol,

ártatlan nézése  még szívemig hatol!

Anyám az maga illatozó orgona,

rám nevet, és velem indul a gondola,

anyám már nekem az enyhe tavaszi szél,

viharvert szívem nála békét lel, remél!

Anyám virága orgona, mely hófehér,

frissen illatozik, mindig harmatot kér,

anyám , igen ő a májusi napsütés,

rigókkal dobbanó ütemes szívverés!

ÉLET ÉS HALÁL

Szonett: CXXIII, (123)

Sírva táncolsz elmúlt vágyad tangóján.

Elmerengsz emlékeid képe előtt.

Béke benned már máshová költözött,

De lépnél még vissza múltad talaján!

Halál ,hol minden csak csupa fekete,

Dohszagú virág nyílik a sírokon.

Hervadt koszorú van kopott fejfákon,

Árnyaknak ott naggyá nőtt már serege.

Halott minden, mit magadnak képzeltél,

Hideg minden, mihez valaha értél,

Arcodon milljó ránc, nevetsz mosolyán,

Porba hullnak, enyészettnek indulnak,

Álmaid, gondolataid rothadnak,

Elméd enyészik maradék golgotán!

KÍVÁND MÉG MI ÉLET

Szonett:CXXII. 122

Írta.Ács Nagy Éva

Élet felett a halál uralkodik,

Mert az élet véges és egyszer lejár.

Úgy elröppen mint egy gyors-röptű madár,

Bújnál, hiába, mert bekövetkezik!

De most még ha itt vagy, addig csak örülj,

Kívánd, hogy lásd meg a világból mi szép.

Akard, lásd meg az emberekben mi ép,

Kacagj, ha teheted bánatot kerülj!

Ott más, talán szebb világ fog rád várni,

De szíved nem érez, nem fog dobogni,

De szeretni lehet nem tudsz igazán.

Mindig visszavágysz ide mi az élet,

Könnyed dobbogtatja meg jégszívedet, 

Sírva táncolsz elmúlt vágyad tangóján!

Ács Nagy Éva

Mesés álmom

Nem fogom leírni itt, hogy el sem búcsúzott,

nem tudom, szavakba önteni, mit érzek most,

hiányzik nagyon, hiányzott eddig is nekem,

eddig jó helyen volt, vágytam, tudtam, éreztem!

Most nem tudom már, zavart vagyok, nem is érzem,

most tán fázik, vagy éhezik, nem alszik éppen,

most nyakába ömlik le a jéghideg eső,

de tudom ő bírni fogja, mert csupa erő!

Vérzek, mégis féltem, én édes jó Istenem,

miért ez kérdem? miért nem lehet jobb helyen?

miért kell elengedni ha felnő a kezét,

sír a szívem, miért vette el sors a reményt?

Álmom örök, hogy valaha úgy lesz mint régen,

karom óvja őt, s elalszik régi mesémen,

elcsendesedik, bájosan, most nyugton piheg,

egy anya ennél szebb mesében már nem hihet!

Ács Nagy Éva

Az én reményem

Szabad, lehet nekem még most őt szeretnem?

vagy minden mi ő végleg elveszítettem?

enyém volt hát egyszer , most már a másé lett,

ez az élet oly nagyon bekeményített!

Csak lenne velem pillanatra az a múlt,

könnyem a régi emlékekért földre hullt,

csak még ölelne újra izmos karjával,

boldoggá tehetne pajkos mosolyával!

Nem hiszem, nem hihetem, hogy elfelejtett,

hiszem, érzem én jól, hogy szívébe rejtett,

mert én őrzöm, nem felejtek, reménykedem,

egy jobb nap, a jövő, majd elhozza nekem!

Ács Nagy Éva

Imám az anyákért

Imádkozom,sóhajom száll hozzád,

de most nem értem szólok,

hanem az anyákért imádkozom.

Ő értük, kik az életet adják,

kik a saját létüket áldozzák,

kiknek gondjuk tengernyi

mégis szemükben boldogság ragyog,

ránk néznek, s hopp nincsenek fájok!

Imádkozom, hogy ragyogásuk

ne apadjon el, nevetésük

hatoljon át a viharon,

zúgjon, mintha harang zúgna,

imádkozom, hogy egy édesanya

soha ne maradjon magára.

Imádkozom, mert én is gyermek vagyok,

s anyám még van, attól leszek boldog,

de anya is vagyok, és én is várok!

Várok csendben, türelmesen,

képzelem, hogy nyílik a kisajtó,

reménysugár a fénnyel a függönyön libben,

imádkozom, jöjjön el csak még egyszer!

Igen az anyák csak várnak, türelmesen,

nem mondják ki, de titkon figyelnek minden neszre,

imádkozom, hogy legyen áldott minden anya,

legyen boldog minden anya,

könnyeik ne hulljanak le a földre,

imádkozom, hogy ne várjanak hiába!

KESERV SZOMJ

Haiku.

Írta: Ács Nagy Éva

keserv az élet

öröm ha vizet találsz

olthatatlan szomj

Ács Nagy Éva

Carmen

Az úrhoz

Áldlak még, állok esdve,

előtted jó uram,

kérlek hát könyörögve,

néked adva magam.

Szánj engem elesettet,

ki megtérni jött el,

erősítsd meg a hitet,

tudd, lelkem vezekel.

Emelj fel hát magadhoz,

pusztuljon a féreg,

imám mindig hozzád vonz,

földnek kérge méreg.

Egyre nő, szaporodik,

bizalmam benned van,

testem itt hajladozik, 

teher! összeroppant.

Jó uram, add erődet,

vigyázd gyermeked ki

bízik, jó útra térhet,

jövőt adj hát neki! 

Áldlak uram, oly jó vagy,

lelkem hófehér lett,

hitem többé el nem hagy,

kezemben feszület!

Ács Nagy Éva 

Carmen a jövőmért 

(jövőnkért)

Jövőmet álmodhatom,

múltam oly távoli,

hitem lett, én lobogóm,

éltem mesebeli!

Reménysugárt ad erőm,

"ember bízva bízzál"

álmodd, várd, hogy lesz öröm,

ne állj a múlt-hídnál!

Múltból a jövő épül,

szebb még a jelennél,

a rossz ott majd elévül,

tégy mintha mesélnél.

Gyermeki éned már új,

dalod száll a szélben,

hidd, szemedbe már nem fúj,

átok , szűrve légben!

Ember dolgozz meg érte,

köved lépcsőnek rakd ,

sóhajts fel, hogy megérte,

lépj, felfelé, akard!

Építsd így a jövődet,

múlt, szedd darabokra,

ő diadémot termett,

higgy, nem hagy magadra!