Ács Nagy Éva
Petőfi nyomdokán haladva
"Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!"
Felébred talán végre a mi nemzetünk,
százéves álombéli szolgaságából,
mert voltál nekünk, igazat szóltál helyettünk,
zengnek szavaid , elég volt az igából!
Szeretni, gyűlölni is megtanítottál,
védeni az eszmét, hinni mi szabadság,
tettek , versek hol urak ellen lázadtál,
templomokban érted, értünk szól az imádság.
Március , szép Tavasz, nekünk mindent adott,
hittünk benne, végre a szabadság is eljön,
de zászlónk útközben valahogy léket kapott,
felébredve hullik a könny , álom romba dől.
De ha "Nyílnak a völgyben a kerti virágok,
száz baj helyett csak "Egy gondolat bánt engemet"
reményt keltve lázba hoztad az ifjúságot,
híveid s ki Magyar forgatják könyveidet!
Ki igaz érző Magyar téged sosem feled,
feladva mindent , a jövődet , álmaidat,
hitért áldozva szerelmet, ifjú élted,
történelmünk fontos alakja, nagy költője vagy!
Érezlek minden pillanatban, tudom itt vagy,
zengem én bátran, imádatom nem titkolva el,
mert eszméd engem már magamra nem hagy,
éltet egy nép áldása, lelkünk békére nem lel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése