Álmok és vágyak

Ács Nagy Éva
Álmok és vágyak

Mesebeli élmény, mesebeli csoda,
vágyainknak harmatos, üde odúja,
tarka álom , színes, illatozó réten,
szeretet nyílik a virágok kelyhében.

Hol álmok születnek meg, újra és újra,

reménynek nyílik ki ott, csodakapuja,
s e kapun belépve, szememmel kereslek,
megtalállak, soha többé nem engedlek.

Körülfonnám tested, szorosan, bűbájjal,
behintelek üde, illatos virággal,
mert te vagy mindenem, a világ, te magad
a virágos rét, csivitelő madárhad.

Hol vagy, szerenádozik a hajnali fény,
s vágyunkon erőt vesz már a viharos kéj,
te vagy nekem, a legszebb nyíló százszorszép ,
sötét erdő mélyén fény, édes mézes lép.

Kihűlt szívem is lángra lobban ha látlak,
vérem lüktet, szenvedélyesen kívánlak,
ha nem vagy velem , magányba menekülök,
nem vagy velem , a parázs alszik, kihűlök.

Mert nem lesz, ki átöleljen, melegítsen,
nem lesz ki élővé tegyen és hevítsen,
kell nekünk hát, kell ez a százszorszép csoda,
kell, hogy legyen vágyunknak rejtek odúja!