Ács Nagy Éva
Úri kisasszony monológja
( Vers:Munkácsy Mihály:Pihenés az erdőben című
festményéhez)
Anyám, fáradt vagyok, pihenni kéne,
itt pont a tisztáson, erdő közepében,
hol gyenge testemet szellő járja át,
harmatos friss zöld adja a táptalaját.
Kedvesem nincs, anyám mondd miért?
sóhajom magamba fojtom, nincs kiért,
vállalom én bátran, hogy más vagyok,
de itt a fény, s az én szemem is ragyog!
Elfáradtam a folyton túlélésbe, feladom,
szerelem kellene, mert ő erősebb hatalom,
remete magányomban elképzelem őt,
mondd szerethetnék én egy erdőkerülőt?
Vele boldog lennék, magamért szeretne,
hozzá bújnék melegedni ha jő az este,
két kezem az ő puha kezébe tenném,
éltem neki adnám, én úgy szeretném!
Vagyonunk lenne az erdő minden kincse,
alattvalóink pedig az összes élőlénye,
különb zene nincs is mint a madárszerenád,
anyám, lányod nem bolond , miért mást kíván!
Mert ha pénzemért szeretnek az nem jó dolog,
pénz nélkül leszek én is talán végre boldog,
hazug imádat csak, mi eddig irányomban volt,
ha őt nem szerethetem, inkább leszek holt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése