Ács Nagy Éva
Dallamok múltjain
Idézet:Tóth Árpád .Régi Dallamok
"Ellobbant lángelmék halk muzsikája
Füröszti fáradt, sáros lelkemet,
S úgy fáj, hogy éltem mért fonnyadt sivárra,
Mint holt mező, mit tar homok temet.
A drága múlt ragyog fel ím elömbe,"
viseli diadémként a koszorút,
fejfán szél dudorászik lágy zenére,
s vívja a lélek az örök háborút.
Amott egy angyal , kezében hangszere,
búskomor, mégis lágy dallamot játszva,
legyőzi mit teremtett ellensége ,
ajka néma, dörejként szól sóhaja,
alkonyodik, pompába öltözik az ég,
álom, a vágy, szabad, útnak indulhat,
palástjával takarja el a szenvedést,
zene szól, szív ütemre dobbanhat!
Balalajka hangja szívemnek kedves,
űzd el végleg a sötét hangulatom,
hadd legyek én örökké szerelmes,
feltámadok, bíz én megmutatom,
kezemmel végig simítok húrjain,
szenvedéllyel , mint aki vágyódik,
elidőzik elmém bűvös akkordjain,
múlt pereg, múlt serceg , múlt halódik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése