Ács Nagy Éva
Várok , örökké várok rád
Arcomon néma szomorúság,
várok, csendben vágyakozva rád,
szobor merev lassan a testem,
de a távolt reménykedve lesem!
Nyugodt az éj ,szép tükörsima a víz,
a mélyben álmodom, hitem bízva hisz,
vágyam csókjai hullámokat képeznek,
sóhajaim síró szírén hangjaivá képződnek!
Vágyakozom repülni messze, hozzád,
mint tenger felett repkedő madárkák,
elmegyek, mert nélküled nincs már lét,
hazug szó szólt ajkadon, hogy visszatérsz!
Hol vagy? miért ölted meg reményem?
miért szórtad álnokul a szenvedélyt elém,
hogy megölj? megöljön a tehetetlenség?
kínzol, hogy magam vagyok nem elég?
Arcomon néma ránc, keserv mosoly,
szívemen belül már dolgozik a moly,
nem dobban, néha megáll, rád gondolva,
emlékek halmaza lelkemben felpolcolva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése