Ács Nagy Éva
Rőzsehordó asszony monológja
( Vers: Munkácsy Mihály: A Rőzsehordó
festményéhez)
Ó Istenem miért a nincstelenség az úr,
két kezem kérges, folyton földet túr,
miért nem boldog igazán ki szegény,
pedig neki is ott a mindene a helyén!
Erdő, erdő te hatalmas sötét erdő,
benned bízva , bennem van az erő,
rőzsét hordok , görnyedt már a hátam,
de te adsz, imámmal kell megháláljam!
Este meleg kuckóban boldogság van,
gyermekeim fuldokolnak kacagásban,
gyöngyözik e kacaj a meleg falak között,
mégis mindenem van, béke ide költözött!
Angyalok ők, kik kincset adnak nékem,
testi fáradtságom velük sosem érzem,
mennyországban velük boldog vagyok,
ínség? szemedbe én bátran kacagok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése