Ács Nagy Éva
Virágzáskor
Vágyam átsuhant a virágzó fák szirmai alatt,
bámultam, pupillám tágra nyílt a csodás látványtól,
zene szólt halkan, lágyan valahol, minő imádat!
Muzsikált a pillanat,a természet, nekünk( nekem)
felszabadult Déjá vu érzés tört utat magának,
illatos volt, szerelem a kikelettel jött értem.
Ábrándos pillanata most az ébredő Tavasznak,
álom, hol a vágyam egekig repített, s magasztal,
szivárványszínben pompázó boldog gyermeke világnak
Vagyok,most én vagyok, mert bennem éled, zeng az ének,
örök romantika, mely bánatra, gondokra gyógyszer,
álom, hit, vágy, öröm, hogy élek, álmodni nem félek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése