Ács Nagy Éva
Az én reményem
Szabad, lehet nekem még most őt szeretnem?
vagy minden mi ő végleg elveszítettem?
enyém volt hát egyszer , most már a másé lett,
ez az élet oly nagyon bekeményített!
Csak lenne velem pillanatra az a múlt,
könnyem a régi emlékekért földre hullt,
csak még ölelne újra izmos karjával,
boldoggá tehetne pajkos mosolyával!
Nem hiszem, nem hihetem, hogy elfelejtett,
hiszem, érzem én jól, hogy szívébe rejtett,
mert én őrzöm, nem felejtek, reménykedem,
egy jobb nap, a jövő, majd elhozza nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése