Ács Nagy Éva
Eszeveszett szerelem
Ó lehetnék -e mondd olyan erős,
hogy feloldjam a szorongásomat,
szárnyalhatnál velem vad nászba,
örökre összekapcsolna egy perc alatt!
Nő lennék, olyan igazi, nem szende szűz,
vágyaim szabadjára engedve köréd fonom,
leküzdöm én érted elavult prűd elvemet,
szeretlek, akarlak mámornak, suttogom!
Kezem, mely munkától érdes, most bársony,
felfedezni indult izmos testeden, mily erő
nem szégyenlem, hozzád értem, pont ott,
s vágyam hatalmas gejzírként tőrt elő.
Arcom, melyen nem a kor, sorsom szántott
mély maradandó barázdákat, most sima lett,
oly sima mint a legsimább tükör, ragyog,
ajkamon mámor, már felfedezte csábító ízedet.
Szívem majd kiugrik a helyéről, oly heves,
hangos dobogása, üteme szerelemnek,
patakként csörgedezik vérem, felfrissült,
nászunk éltet adó forrása további létünknek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése