Ács Nagy Éva
Csak addig maradok
Még sokáig akarok írni, még szívem sokáig lüktetni mer,
mert verseimben érzelmeim kelnek életre, ott gyógyul a heg,
hol fájnak, vagy halódnak és hullámzanak mint háborgó tenger,
vagy porba dőlnek vágyaim, álmaim, melyet vihar tépázott meg.
Még sokáig akarok írni, még eremben a vér ifjúi konok,
mert rímeim között bujkálnak gondolatok, ott életre kelnek,
nevetek a sors szemébe, s a vad eszeveszett életbe halok,
szerelmek jöttek, mentek, boldogságaim bennük tükröződnek !
Még sokáig akarok írni, sokáig szeretni, szeretve lenni,
a költészet nekem játék a szavakkal, örökös szókoszorú,
játék a pajkos létben, játék melyben nem kell félve álmodni,
csoda, reménytelenség után kielégülés, hol nincs háború.
Még sokáig akarok írni , csak addig még enyém a gondolat,
míg életem én magam irányítom, elmém ura is vagyok,
ép, és fertőtől mentesen szabad, őrültség nem üzent hadat,
addig míg érzek, és tudom, hogy én-én vagyok, addig maradok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése